MAKROPÆDIA
A KÖNYV KORTÁRS OLVASATA

A Macropædia az Encyclopædia Britannica 17 kötetes része, amely az áttekintést nyújtó egykötetes Propædia és a rövid tényszerű cikkeket tartalmazó 12 kötetes Micropædia utáni, hosszabb, mélyreható módon fejt ki széleskörű témaköröket.

A könyvtár, a múzeum és az iskola hagyományos intézményeinek meghatározó szerepe van a kultúrában. A Makropædia tágabb kontextusba állítja az ezeken a helyszíneken megtapasztalható élményeket, valamint foglalkozik azzal a szemléletváltással, ami időben és térben végbement a működésükben.

A tudásalapú társadalomban évszázadokon át kulcsfontosságú szerepet játszottak a könyvtárak, amelyek nem csupán alkalmazkodtak a változásokhoz, de sokáig a jövőt is aktívan alakították. Ma az innovatív szolgáltatásaik fejlesztésével, a digitális átállás ösztönzésével és a szabad hozzáférésű tartalmaik terjesztésével tesznek annak érdekében, hogy a tudás minél nagyobb tömegek számára elérhető legyen. A nyomtatás hosszú ideig uralta az információközvetítést, napjainkra a számítástechnika forradalmasította ezt a területet. A számítógépek – csupán szám- és kódsorokat használva – képesek szimulálni a mindennapjainkat átszövő jelenségeket, új utakat nyitva az adatok terjesztésében.

A múzeum egy másik meghatározó helyszíne a hagyományos kultúraközvetítésnek, ahol az alkotásokat és történelmi tárgyakat kevésbé kötött módon mutatják be. Emellett minden műnek önálló tartalma van, amelyek közös térbe kerülve párbeszédbe lépnek egymással. Az alkotások egyfajta hidat képeznek a létrehozó és a megtekintő között, függetlenül attól, hogy azonos időben vagy helyen tartózkodnak-e. Közvetlenül azonban nem tudnak kommunikálni. A valódi párbeszéd kialakulásához elengedhetetlen a fizikai jelenlét, amelynek során a felek kölcsönösen reagálhatnak a másikra. Ezekhez a kommunikációs eszközökhöz kapcsolódik a médium kifejezés, amely a művészetben az információt átadó eszközt, közeget, hordozót jelenti. Az alkotók bármilyen anyagot, technikát vagy kifejezési formát választhatnak üzenetük közvetítésére. 

A Makropædia a Debreceni Református Kollégium gyűjteményeiből, és az Alföldi Nyomdából kölcsönzött kordokumentumok valamint a kortárs képzőművészeti alkotások bemutatásával arra tesz kísérletet, hogy gondolati áttekintést nyújtson a könyvek 21. században betöltött szerepéről. Kiállításunk egyúttal párbeszédet teremt az írott és a tárgyi emlékezet, könyvek és műalkotások között.

AZ INFORMÁCIÓ SZIMBÓLUMA

„A könyvek örök beszédben állnak egymással időn s téren át. Nem tudnak nem beszélni egymással.” – Esterházy Péter: A szavak csodálatos életéből, 2003

A könyvek évszázadok óta kiemelkedő szerepet játszanak a tudás és a művészet demokratizálásában. Gutenberg nyomtatási technikájának bevezetésével az információ hirtelen sokszorosíthatóvá vált és árucikké lépett elő. A digitális terjesztés korszakában mára egész könyvtárak kerültek hozzánk néhány kattintásnyi távolságra. 

A Gutenberg-galaxis fogalmát megalkotó Marshall McLuhan médiaelmélete szerint a médiumok az ún. ’közvetítők’ összefüggésben állnak az esztétikával, gazdasággal és politikával. A könyvekre – amelyek egyszerre alkalmasak szöveges és képi üzenetek közvetítésére – ez fokozottan igaz.

A médium maga az üzenet, fogalmazta meg McLuhan. Amennyiben elfogadjuk ezt a felvetést, a könyvek már pusztán a külső jegyeik alapján is értelmezhetővé, olvashatóvá válhatnak; még mielőtt kinyitnánk őket, vagy elkezdenénk szöveggé összeolvasni a bennük lévő tipográfiai jeleket. A könyvek tárgyként is értelmezhetőek, hatást gyakorolnak a jelenlétükkel.

Hogyan tekintünk a saját emlékeinkre, identitásunkra? Hogyan lehet elképzelni a saját tudástörténetünket? Hogyan viszonyuljunk az emberi értékek és a technológia fejlődése közötti kapcsolathoz? Asztalos Zsolt, Gerhes Gábor, Pamuki-Balogh Viktória és Pataki Tibor művei ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához kínálnak egyedi megközelítést.

TANÍTÁSMÓDSZERTAN

„…hagyomány az, ami él a múltból, kapcsolódik a jelenhez és folyamatosan bővül a jelen múlttá válása által” – Szajbély Mihály, irodalomtörténész, 2012

Törekszünk arra, hogy technológiai eszközeinkkel tökéletesíthessük képességeinket, pótolhassuk hiányosságainkat. A lencsék segítségével kiküszöböltük a látás nehézségeit, s ma már közelre, távolra illetve további dimenziókba is élesebben tekinthetünk. A közlekedési eszközök fejlesztése révén a mozgás korlátai szintén egyre tágulnak, gyorsan és hatékonyan juthatunk el bárhová. Az emlékezet megőrzésére és továbbítására pedig létrehoztuk például az információk együttes átadására alkalmas kiadványokat.

Az oktatás alapvető eszközei a tankönyvek és jegyzetfüzetek, de mindig jelen volt az igény a változatos szemléltetési eszközök és technikák bevezetésére. A pedagógiában évszázadok óta kutatják és fejlesztik a tananyag vizuális és interaktív megközelítésének módjait, a fizikai és kémiai kísérletektől az infografikákig, a művészeti ábrázolásig. A technológiai fejlődés folyamatosan új lehetőségeket nyit meg: a hagyományos táblára való írás és rajzolás mellett ma már interaktív prezentációk, projektorok, animációk, szimulációk és online források is az oktatók és diákok rendelkezésre állnak.

A Debreceni Református Kollégium 1538-as fennállása óta a magyar oktatás és kultúra meghatározó helyszíne. A hazai református iskolák közül a leghosszabb múlttal rendelkező intézmény, amely a kezdetektől megszakítás nélkül működik.

A nyomdászat korán megjelent a városban, s egyben hozzájárult a tudás és a reformáció eszméinek terjedéséhez. A térben elhelyezett kötetek többségét a Kollégium neves professzorai írták, vagy közreműködtek a kiadásukban. Szellemi eredményeik mellett a századok során a tanároknak és diákoknak számos válsággal kellett megküzdeniük. Az 1802-es tűzvész – amely a város több részén is súlyos károkat okozott – nem kímélte a könyvtárat sem. A mentési kísérletek ellenére az épület súlyosan megsérült, később az iskolával együtt újjá kellett építeni.

MENTÉS MÁSKÉNT

„Az elektromos áram olyan szinten változtatta meg az emberi élet mindennapjait a XIX. század végétől kezdve néhány évtized alatt, amelyhez talán csak a XX. század vége computer-alapú, internetes kommunikációja fogható, s ehhez ugyancsak elektromosságra van szükség.” – Peternák Miklós: Jövő a múltban, 2015

Marshall McLuhan szerint a globális kommunikációs hálózat megalkotása az emberi idegrendszerhez hasonló struktúraként, tulajdonképp annak kiterjesztéseként is értelmezhető. Az információt hordozó elektronikus eszközök önmaguk is üzenettel rendelkeznek, összekapcsolódásuk pedig egy nagy működő egységet hoz létre.

A tudás megőrzésének, terjesztésének és színhelyeinek szerepkörét átértékeli az elmúlt évtizedek digitális fejlődése és az internet térnyerése okozta információáramlás. Ebben közrejátszik az is, hogy az elektronikus tárolás kevésbé megbízható, mint az évszázadok óta használt könyvek. Közben nemcsak a befogadók, hanem a kulturális intézmények is alkalmazkodtak a 21. század dinamikus változásaihoz. 

A virtuális élményekre eközben általános lett az igény: az írott anyagok elérését online publikálással segíti mindenki, aki információt akar átadni. A tárgyi forma elvesztésével azonban az élmény jellege is átalakul. A valós idejű jelenlét az emberi lét része, az emberiség a technológia fejlődése ellenére is analóg tárgyak és terek időtlenségébe illeszkedik. Így a múzeumok és könyvtárak jelentősége, még ha halványodik is, jó eséllyel az újabb technológiák mellett is megmarad az örökkévalóságnak.

A technológiai vívmányok szabadságot is biztosítanak a könyvtárakkal, múzeumokkal szemben támasztott kihívások mellett: eldönthetjük, hogy dokumentumainkat a fiókba és a polcra, vagy az ssd-re és a felhőbe helyezzük-e. Ugyanígy lehetőségünk nyílik termeken át sétálva vagy url címek mentén  navigálva böngészni bármilyen tartalmat, amely megoldásként vagy a teremtő ihlet forrásaként szolgálhat.